Az akupunktúra hatásmechanizmusa

Az akupunktúra hatásmechanizmusa

A kínai orvosiélettan alapja a "Csí"-nek nevezett életenergia, mely a szervrendszereket működteti. Ez az energia meghatározott csatornákon, meridiánokon keresztül áramlik a szervezetben. Mindegyik testfélen tizenkét ilyen meridiánt számolhatunk össze.

Ez a tizenkét pár főmeridián.

Ezek öt parenchymás szervnek (máj, tüdő, szív- szívburok, lép, vese), valamint öt zsigeri szervnek (gyomor, vékonybél,hármas melegítő, epehólyag, vastagbél, húgyhólyag) felelnek meg. Ezek a meridiánok lényegében zárt áramkörként működnek, mindegyik a saját belső ritmusa szerint, s az egyes meridiánok ráhangolódnak a többi meridián ritmusára. A másodlagos meridiánok a fő energiacsatornákat és a különböző energiahálózatokat kötik össze

Jelentős még a test elülső, illetve hátsó részén áthaladó két rendkívüli pálya. A meridiánok rendszerén 361 klasszikus akupunktúrás pont helyezkedik el. A meridiánokon keresztül nyilvánul meg a két alapvető hatóerő, a "jin" és a  "jang" energia. A szervezet egészséges működésekor a jin és jang erői egyensúlyban vannak.

A kínaiak úgy tartják, hogy valamilyen betegség vagy fájdalom jelentkezésekor ez az egyensúly felborul, ezért ezt helyre kell billenteni. Ennek eszköze az akupunktúra. Az eljárás célja az akadozó energiaáramlás megnövelése, vagy csökkentése az energia túltengése esetén.

Az akupunktúra  gondoskodik a beteg szervezetében keringő energia kiegyensúlyozott áramlásáról.

A manapság Nyugaton praktizáló akupunktúrás orvosok is azt vallják, hogy jobb a megelőzés, mint a gyógyítás, s azt tanácsolják, hogy időről időre hozzák összhangba szervezetük működését, kivált az ezt fenyegető külső hatások - például az évszak-változások idején - várható jelentkezésekor. Az akupunktúrás gyógyászok különböző pontokat használnak. Több száz ilyen pont ingerlésének tulajdonítanak gyógyhatást, noha nem egyenlő mértékben. Némelyik pont megszúrása helyi hatást kelt, vagy egy meghatározott testtájon érezteti befolyását, esetleg bizonyos tüneteken vagy kórképen segít, vagy az energiaáramlást rendezi.

Az akupunktúrás pontok kijelölését a diagnózis felállítása előzi meg, mely részben a nyugati orvostudomány eljárásaival rokon. A diagnózis felállításához tartozik az életszokások, a betegség lefolyásának pontos ismerete. A gyógyász nyugati kollégáihoz hasonlóan először tüzetesen megvizsgálja, meghallgatja és kikérdezi a beteget. Megvannak azonban a maga külön módszerei is, ilyen például a meridián saját pulzusának a megállapítása.

A vizsgálat mindegyik mozzanata alapvetően a jin és a jang egyensúlyát méri fel a páciens szervezetében. Az ősenergiának ez a kétféle megnyilvánulási formája figyelhető meg minden létezőnél. A betegben az egyik őselv túlsúlyba kerülhet a másikkal szemben, de előfordulhat részleges egyensúlyzavar is, amely csupán egyetlen szervet, életfunkciót vagy energia-áramkört érint.

Az akupunktúrás kezelés célja az ember energetikai potenciáljának befolyásolása.

A „csi- folyó” a test belsejében meghatározott üregekben, mélyedésekben van, melynek bejáratai a bőr felől érhetőek el.

A kezelés célja:a tűkkel a bőr arra alkalmas helyein, ahol az akupunktúrás pontok találhatóak, a „csi- folyót” elérni, modulálni.  A terápiás szándék kapcsolódika diagnózishoz, példáula „csi- folyó” megerősödik, vagy a testben lévő beteg csi-t elimináljuk.